Világvégén

A világvégén

A világ vége csudijó lehet.

Szakadék, s benne ezerszín felleg.

Leülnék és lábamat lóbálnám,

S közben életem dallamát dúdolnám

Nem félnék attól, hogy leesek,

Biztos megtartanának a fellegek.

Ugrálnék rajtuk amíg lehet,

Hisz a világ végén el nem tévedhetek.

Őrlődéseim II. – Én – (Talán…)

Őrlődéseim II. – Én – (Talán…)

Talán egy fénypont
Az éj sötét egén,
Egy meghitt kis folt,
Az vagyok tán én.

Talán apró szikra
Két ember között,
A szerelem titka,
Mely ősi és örök.

Talán egy sugár,
Melyet a nap szült,
Egy aprócska futár,
Akit Isten küld.

Talán egy virág,
Kicsiny és törékeny,
De övé a világ
Szirom-köntösében.

Talán egy patak,
Mely hatalomra vágyik,
Nem kell csak akarat
És folyóvá válik.

Talán egy madár,
Szeretetet hozó,
Szabadon ott száll
Hol felhő a takaró.

Talán mind én vagyok,
Talán egyik sem,
De tudom, mit akarok
És tovább keresem.

(2009. szeptember 16)

Üvegszín-víztükör

Üvegszín-víztükör

Rózsaszín fájdalom
Szívemet fájlalom
Fekete boldogság
Lelkednek mi kell hát?

Megkötve s szabadon
Loholok álmatagon
Tarkán zöld fák
Sehol szín virág

Üvegszínű víztükör
Megtart, soha el nem tör
Ott, azon táncolok én
Szívem tükör tengerén

Ahogy lépek úgy reped
Ugrásomra megremeg
De nem szakad be alattam
Lelkem tartja biztosan

Tarka szellő vesz körül
Velem táncol s elmerül
Engem tart a víztükör
Soha, soha el nem tör

S bár repedések szelik át
Erősen tart, mint egy gát.
Én ott állok a közepén
Szívem tükör tengerén.

2010. augusztus 4.

Szeress

Szeress

Nem vagyok szerelmes, mert nem szabad,
Lelkem attól még ugyan úgy rab marad.

Nem vagyok szerelmes, mert nem lehet,
Ilyen akadályokkal én nem küzdhetek.

Nem vagyok szerelmes, mert az fájna,
Szívem folyton csak utánad kiabálna.

Nem vagyok szerelmes, mert nem érzek,
Mert ilyen érzésekre képtelen e lélek.

Nem vagyok szerelmes, mert nem élek,
Nélküled létezni képtelenség. Kérlek!

Kérlek! Mond, miért nem tudom bevallani,
Miért nem tudja agyam, szívemet meghallani?

Kérlek! Mond, eszem miért mond nemet?
Hisz én téged már oly régóta szeretlek.

"Nem! Nem szabad! Nem lehet! Fáj!"
Nem hallod? Eszem mondja. de állj!

Szívemet ki fogja meghallani?
Kiabál, de rá nem figyel senki.

Kulcsával hajigálja ablakod.
De te csak még jobban bezárod.

Neked is az eszed a hangosabb.
És te sem hallod, ha szíved kopogtat.

"Nem! Nem szabad! Nem lehet! Fáj!"
Miért nem mondod neki, hogy elég már?!

Én legyőztem, és most már tisztán értem,
Mit szívem súg fülembe gyengéden.

"Szeresd őt! Tisztán! Féltőn! Igazán!"
Hallod? Ezt mondja neked is tán.

Szívem dobban, és te is érzed,
Csak titkos üzenetét még nem érted.

Szívem dobban, és te hallod,
Ablakod előtte végre kitárod.

Te csak nézed, mi repül be rajta?
Mi más lenne, mint szívemnek kulcsa.

A kis drága egyenest tenyeredbe repül,
S te is érzed már, hogy mellkasod hevül.

"Nem! Nem szabad! Nem lehet! Fáj!"
Szorítod a kulcsot és döntesz. Állj!

Csend. az eszed tán elhallgatott végleg.
S szíved mélyéről velhagnzik az ének:

"Szeresd őt! Tisztán! Féltőn! Igazán!"
Lelked megremeg e dallam hallatán.

Szíved dobban, és én is érzem.
S titkos üzenetét én megértem.

Szíved dobban, és én hallom,
Ablakom előtte szélesebbre tárom.

S én csak nézem, mi repül be rajta?
Nem más, mint szíved egyetlen kulcsa.

A kis drága egyenest tenyerembe repül,
Csak szorítom és érzem, mellkasom hevül.

Szívem, szíved szép énekét dúdolja lágyan,
S lelkünk egyesül egy láthatatlan nászban.

Hallod? Érzed? Akkor mire vársz még?
Mondd ki, és szívem örökre tiéd!

S kimondod végre gyengéden, tisztán:
"Szeretlek téged! Féltőn! Igazán!"

2009. június 26

Pillanatok

Pillanatok

Halk csendben.

Madár rebben.

Szó nekül.

Lélek repül.

Csend. Elül.

Szív dobban.

Csók nekül.

Pofon csattan.

Kéz indul.

Test simul.

Gát nekül.

Lélek repül.

Kéj remeg.

Test hevül.

Én. Veled.

Lélek repül.

Kar ölel.

Haj föd el.

Csók csattan.

Hol a paplan?

Csak neked.

Homok pereg.

Együtt. Veled.

Szerettelek.

2009. június 27

Élet

Élet

Forró hó
Jegesen hevül
Fel a mélybe
Magasra merül

Fehér szivárvány
Színesen fekete
Nedves sivatagban
Homok eledele

Földön száll
Felhőkben ásva
Kincset keres
Magányt találva

Százak egyedül
Hozzászól némán
Vakon érző szemek
Hallgatnak énrám

Nem látom a dalt
Nem hallom a tájat
Föld alá építek én
Levegőből várat

Nem érdekel a Mi
Nem tart vissza a Te
Sírom egy felhőben lesz

A tenger alá kötve.

2009. augusztus 5.