Szeress
Nem vagyok szerelmes, mert nem szabad,
Lelkem attól még ugyan úgy rab marad.
Nem vagyok szerelmes, mert nem lehet,
Ilyen akadályokkal én nem küzdhetek.
Nem vagyok szerelmes, mert az fájna,
Szívem folyton csak utánad kiabálna.
Nem vagyok szerelmes, mert nem érzek,
Mert ilyen érzésekre képtelen e lélek.
Nem vagyok szerelmes, mert nem élek,
Nélküled létezni képtelenség. Kérlek!
Kérlek! Mond, miért nem tudom bevallani,
Miért nem tudja agyam, szívemet meghallani?
Kérlek! Mond, eszem miért mond nemet?
Hisz én téged már oly régóta szeretlek.
"Nem! Nem szabad! Nem lehet! Fáj!"
Nem hallod? Eszem mondja. de állj!
Szívemet ki fogja meghallani?
Kiabál, de rá nem figyel senki.
Kulcsával hajigálja ablakod.
De te csak még jobban bezárod.
Neked is az eszed a hangosabb.
És te sem hallod, ha szíved kopogtat.
"Nem! Nem szabad! Nem lehet! Fáj!"
Miért nem mondod neki, hogy elég már?!
Én legyőztem, és most már tisztán értem,
Mit szívem súg fülembe gyengéden.
"Szeresd őt! Tisztán! Féltőn! Igazán!"
Hallod? Ezt mondja neked is tán.
Szívem dobban, és te is érzed,
Csak titkos üzenetét még nem érted.
Szívem dobban, és te hallod,
Ablakod előtte végre kitárod.
Te csak nézed, mi repül be rajta?
Mi más lenne, mint szívemnek kulcsa.
A kis drága egyenest tenyeredbe repül,
S te is érzed már, hogy mellkasod hevül.
"Nem! Nem szabad! Nem lehet! Fáj!"
Szorítod a kulcsot és döntesz. Állj!
Csend. az eszed tán elhallgatott végleg.
S szíved mélyéről velhagnzik az ének:
"Szeresd őt! Tisztán! Féltőn! Igazán!"
Lelked megremeg e dallam hallatán.
Szíved dobban, és én is érzem.
S titkos üzenetét én megértem.
Szíved dobban, és én hallom,
Ablakom előtte szélesebbre tárom.
S én csak nézem, mi repül be rajta?
Nem más, mint szíved egyetlen kulcsa.
A kis drága egyenest tenyerembe repül,
Csak szorítom és érzem, mellkasom hevül.
Szívem, szíved szép énekét dúdolja lágyan,
S lelkünk egyesül egy láthatatlan nászban.
Hallod? Érzed? Akkor mire vársz még?
Mondd ki, és szívem örökre tiéd!
S kimondod végre gyengéden, tisztán:
"Szeretlek téged! Féltőn! Igazán!"
Nem vagyok szerelmes, mert nem szabad,
Lelkem attól még ugyan úgy rab marad.
Nem vagyok szerelmes, mert nem lehet,
Ilyen akadályokkal én nem küzdhetek.
Nem vagyok szerelmes, mert az fájna,
Szívem folyton csak utánad kiabálna.
Nem vagyok szerelmes, mert nem érzek,
Mert ilyen érzésekre képtelen e lélek.
Nem vagyok szerelmes, mert nem élek,
Nélküled létezni képtelenség. Kérlek!
Kérlek! Mond, miért nem tudom bevallani,
Miért nem tudja agyam, szívemet meghallani?
Kérlek! Mond, eszem miért mond nemet?
Hisz én téged már oly régóta szeretlek.
"Nem! Nem szabad! Nem lehet! Fáj!"
Nem hallod? Eszem mondja. de állj!
Szívemet ki fogja meghallani?
Kiabál, de rá nem figyel senki.
Kulcsával hajigálja ablakod.
De te csak még jobban bezárod.
Neked is az eszed a hangosabb.
És te sem hallod, ha szíved kopogtat.
"Nem! Nem szabad! Nem lehet! Fáj!"
Miért nem mondod neki, hogy elég már?!
Én legyőztem, és most már tisztán értem,
Mit szívem súg fülembe gyengéden.
"Szeresd őt! Tisztán! Féltőn! Igazán!"
Hallod? Ezt mondja neked is tán.
Szívem dobban, és te is érzed,
Csak titkos üzenetét még nem érted.
Szívem dobban, és te hallod,
Ablakod előtte végre kitárod.
Te csak nézed, mi repül be rajta?
Mi más lenne, mint szívemnek kulcsa.
A kis drága egyenest tenyeredbe repül,
S te is érzed már, hogy mellkasod hevül.
"Nem! Nem szabad! Nem lehet! Fáj!"
Szorítod a kulcsot és döntesz. Állj!
Csend. az eszed tán elhallgatott végleg.
S szíved mélyéről velhagnzik az ének:
"Szeresd őt! Tisztán! Féltőn! Igazán!"
Lelked megremeg e dallam hallatán.
Szíved dobban, és én is érzem.
S titkos üzenetét én megértem.
Szíved dobban, és én hallom,
Ablakom előtte szélesebbre tárom.
S én csak nézem, mi repül be rajta?
Nem más, mint szíved egyetlen kulcsa.
A kis drága egyenest tenyerembe repül,
Csak szorítom és érzem, mellkasom hevül.
Szívem, szíved szép énekét dúdolja lágyan,
S lelkünk egyesül egy láthatatlan nászban.
Hallod? Érzed? Akkor mire vársz még?
Mondd ki, és szívem örökre tiéd!
S kimondod végre gyengéden, tisztán:
"Szeretlek téged! Féltőn! Igazán!"
2009. június 26
